2021. 05. 18.

Te őrizz engem, Szentlélek!

Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten,
   hogy ami szent, azt akarjam.
Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten,
   hogy ami szent, mindig azt tegyem.
Te hívogass engem, Szentlélek Isten,
   hogy ami szent, azt szeressem.
Erősíts meg engem, Szentlélek Isten,
   hogy ami szent, hűséggel megvédjem.
Te őrizz engem, Szentlélek Isten,
   hogy szent kegyelmed el ne veszítsem.
Szent Ágoston



2021. 05. 09.

Május 9-e: A Boldogasszony Iskolanővérek ünnepe

1879-ben ezen a napon hunyt el a Boldogasszony Iskolanővérek, SSND alapítója.

Az embereknek szükségük van Maria Theresia von Jesu ragyogó példájára. Minden nemzet és minden generáció éhezi a megingathatatlan hitű, példaképként követhető, művelt, bátor, határozott, másokért felelősen küzdő, a szív egyszerűségét őrző nevelőket.

Szent II. János Pál pápa Jézusról nevezett Mária Terézia Gerhardingerről

„Nevelni tehát annyit tesz: mint Isten iránti szeretetből magunkat arra áldozni, hogy másokat is Isten iránti szeretetre vezessünk… Ez a tanítórend hivatása;… a tanítás és nevelés munkája a legfárasztóbbak közé tartozik; a test és lélek minden erőit igényli.”

Boldog Jézusról nevezett Mária Terézia Gerhardinger

Az SSND alapítója maga is lelkes, hatékony, derűs lelkű, a pedagógiai és módszertani újítások előtt nyitott, a szervezésben soha nem lankadó, rendtársai és a gyermekek érdekeit szem előtt tartó, Isten szeretetében soha nem kételkedő nevelő volt. Az általa megalkotott iskolanővéri nevelési modellből fakadóan számos gyakorlati újítás született mind a németnyelvű területek, mind más országok iskolanővéri intézményeiben, ezáltal az adott országok oktatásügyében.




2021. 05. 04.

Fékezd meg a pusztító erők előretörését!

"A megbocsátás nem jelent egyúttal feledést is. Ha olyan tényekkel nézünk szembe, amelyeket semmiképp sem lehet letagadni, relativizálni vagy elrejteni, a megbocsátás lehetősége akkor is fennáll. Amikor olyasmi történt, amit soha sem lett volna szabad eltűrni, igazolni vagy mentegetni, akkor is megbocsáthatunk. Amikor olyasmi történt, amit semmiképp sem hagyhatunk feledésbe merülni, akkor is megbocsáthatunk. A szabad és őszinte megbocsátás olyan nagyság, amely az isteni megbocsátás mérhetetlenségét tükrözi. Ha a megbocsátás ingyenes, akkor még azoknak is megbocsáthatunk, akiknek nehezükre esik a megbánás, és képtelenek bocsánatot kérni. Akik valóban megbocsátanak, nem felejtenek, hanem lemondanak arról, hogy ugyanaz a romboló erő uralkodjék el rajtuk, mint ami a fájdalmukat okozta. Megszakítják az ördögi kört, megfékezik a pusztító erők előretörését."

Ferenc pápa



2021. 05. 01.

Áldd meg, Urunk, az édesanyákat!

"Az anyáknak, akik készek feláldozni magukat gyermekeikért, és nem ritkán másokért is, nagyobb figyelmet kellene szentelni! Jobban meg kellene értenünk, milyen harcot vívnak a hétköznapokban azért, hogy hatékonyak legyenek a munkában, és figyelmesek, gyengédek a családban…Az édesanyák az önző individualizmus leghatékonyabb 'ellenszerei'. Az egyed, az individuum az, akit nem lehet megosztani. Az édesanyák azonban mégis 'szétosztják' magukat, kezdve attól, hogy befogadnak egy gyermeket, hogy világra szüljék, és aztán felneveljék. Leginkább az anyák azok, akik gyűlölik a háborút, amely megöli gyermekeiket…Az anyák azok, akik tanúságot tesznek az élet szépségéről!... Egy anya nélküli világ, embertelen világ lenne! Az édesanyák ugyanis mindig, még a legnehezebb pillanatokban is képesek tanúságot tenni a gyengédségről, az odaadásról, az erkölcsi erőről…Anyák nélkül nemcsak, hogy újabb hívők nem lennének, hanem maga a hit is veszítene egyszerűségéből és mélységéből…

Kedves Édesanyák! Köszönet azért, akik vagytok a családotok számára, és azért, amit az Egyháznak és, amit a világnak adtok!"

Ferenc pápa



2021. 04. 27.

Az a célunk, hogy Krisztus küldetését éljük.

 Interjú Sr. Joan Schaefer iskolanővérrel

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket.” Jer.29,11-12.

Kedves Joan nővér, hogyan tapasztaltad meg Isten jóságát szolgálatod során?

Isten jósága kiskoromtól kezdve kísér. A szüleim katolikus hitben neveltek.  Az iskolanővérek intézményében nevelkedtem – az óvodától egészen tizenkettedikes koromig. Évekkel később, amikor beléptem az iskolanővérek rendjébe és az afrikai missziónkban szolgáltam, új és meglepő módon tapasztaltam meg Isten jóságát. Amikor részmunkaidőben börtönbüntetésüket töltő nők körében szolgáltam, büszkén gondoltam arra, hogy én most Krisztust hozom közéjük, de ez nem így volt. Azt tapasztaltam, hogy ezek a lányok és asszonyok – minden nehézségük ellenére, az énekükkel, táncukkal, vidám lelkületükkel – éppen ők hozzák közel hozzám Krisztust. Ez egy olyan megvilágosító tapasztalat volt számomra, amely életem más területeire is hatott. Néhány belém rögzült negatív hozzáállásom és paranoiám enyhült, és kimondhatatlanul hálás voltam Istennek ezekért a nőkért, akik megismertették velem az öröm Istenét, aki mindenütt jelen van, még a börtönökben is. 

Milyen területen lehet példa a szolgáló vezetésed?

Meggyőződésem, hogy mindazok, akik az Egyházban szolgálnak, valamilyen módon a szolgáló vezetésre adnak példát. Ezt tapasztaltam tanárként, igazgatóként vagy egy gondoskodó közösség tagjaként. Mindig készen álltam arra, hogy besegítsek, hiszen nagy családban nőttem fel, ahol ez természetes volt. Úgy érzem, hogy a mások szolgálatára való készségem jó példát adott a fiatal afrikai nővéreink számára, akikkel egy közösségben éltem. Miközben ők tanulhattak tőlem, rám is hatott az ő kultúrájuk. Amerikaként hajlamos vagyok túlzott hangsúlyt fektetni a feladat- és időtudatosságra. Az afrikai emberek azonban megtanítottak arra, hogy az ember és szükségletei mindig előbbre valók, mint a hatékony időkihasználás Megmutatták, hogy mennyire életadó, amikor másokkal és másokra „pazaroljuk az időt”.

Mit jelent számodra a katolikus egyház és / vagy a katolikus hit?

Sokat köszönhetek a katolikus egyháznak és a hitemnek; megkeresztelkedésemtől kezdve egészen mostanáig ez volt a legnagyobb áldás az életemben. Ahogy teltek az évek, és ahogy sok minden megváltozott az egyházunkban és a kongregációnkban (rendünkben), magam is szívesen változtam. Megtapasztaltam az új paradigmákhoz való alkalmazkodás bölcsességét, és hálás vagyok iskolanővér vezetőinknek, akik mindig mutatták az utat. Mindenekelőtt soha nem tévesztettük szem elől az Eucharisztia és a szentségek fontosságát, és ezek továbbra is megtartanak bennünket. Vezetőink abban is segítettek minket, hogy felfedezzük a kontemplatív dialógus értékét, és egyre inkább ráébredtünk arra, hogy az üdvösség nem csupán a saját lelkem megmentéséről szól, hanem arról, hogy folytassam Krisztus küldetését, amely magába foglalja az egész emberiséget és a teremtett világot.

Mi ad reményt ma az egyházban?

Nekünk, iskolanővéreknek az a célunk, hogy Krisztus küldetését éljük, amely magába foglalja az egész emberiséget és a teremtett világot. Ez a törekvés nemcsak az SSND-re igaz, de mindazokra is, akik Krisztus evangéliuma szerint akarnak élni. Természetesen ma is vannak olyan nők és férfiak, akik úgy érzik, Krisztus mások szolgálatára hívja őket, hasonlóan a mi egykori megszólítottságunkhoz, bár napjainkban a szolgálat más formát ölt. Korunk ínségei jól érzékelhetőek, hiszen nap mint nap találkozunk velük: gondoljunk a bevándorlás, a rasszizmus, az éghajlatváltozás, az emberkereskedelem súlyos kérdéseire, vagy az élet más embertelen realitásaira. Azt remélem, hogy az egyház továbbra is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és megtalálja a módját annak, hogy személyeken és közösségeken keresztül is válaszoljon ezekre az ínségekre. Olvastam róla, és magam is örömmel tapasztaltam, hogy a járvány idején a fiatalok erőfeszítéseket tettek, hogy a felmerülő szükségletekre válaszoljanak.  Krisztus továbbra is hív bennünket. Nagyon remélem, hogy egyházunk, más felekezetek és a jóindulatú emberek továbbra is támogatják a társadalmi problémák megoldását, és ezzel jobbá teszik a világot.

Forrás: www.liguorian.org

Fordította: i.m.a.



 

2021. 04. 24.

Húsvét negyedik vasárnapja a hivatások 58. világnapja

"Isten nem szereti látványos módon kinyilvánítani magát, nyomást gyakorolva szabadságunkra. Szelíden közli terveit; nem csap le ránk villámként káprázatos látomásokkal, hanem tapintatosan fordul legbensőbb énünkhöz, gondolatainkon és érzelmeinken keresztül szól hozzánk…Az isteni meghívás mindig arra késztet, hogy kilépjünk, hogy odaajándékozzuk magunkat, hogy tovább haladjunk. Nincs hit kockázat nélkül. Csak akkor mondunk valóban 'igent' Istennek, ha bizalommal ráhagyatkozunk kegyelmére, félretéve saját programjainkat…Bárcsak [Szent József] segítene mindenkinek, főleg a fiataloknak, hogy helyes megkülönböztetéssel megvalósítsák Isten rájuk vonatkozó álmait; bárcsak sugallaná a bátor kezdeményezést, hogy 'igent' mondjanak az Úrnak, aki mindig meglep és soha nem okoz csalódást…Ahol egy hivatás, legyen az házas, cölebsz vagy szűzi hivatás, nem éri el az önajándékozás érettségét, hanem megáll a pusztán áldozati logikánál, akkor ahelyett, hogy a szeretet szépségének és örömének a jele lenne, félő, hogy a boldogtalanság, a szomorúság és a csalódottság kifejezésévé válik.”

Ferenc pápa



2021. 04. 18.

Üzen a Lélek? - gondolatöredékek

Biztos tudásunk, tudásom, hogy megígérte nekünk a Szentlelket Jézus Krisztus: „a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn. 14,26)

Gyakran mondogatom magamnak és magamban – különösen egy-egy félresikerült helyzet, találkozás, „ügyintézés” után: hiszen én elhatároztam, hogy Jézus Krisztust követő életet élek. 

Ha ezt a törekvésemet valóban élni szeretném, akkor úgy kell a Szentlélekre tekintenem, mint a bennem működő, a jóra irányuló lelki mozgások irányítójára. Ha valóban komolyan gondolom, hogy megkaptam ezt az Ajándékot Istentől, akkor a Harmadik Isteni Személy fényében és ihletében felfedezhetem, milyen attitűddel kell jelen lennem életem különböző helyzeteiben – legyenek azok örömteliek, megterhelőek vagy akár viszolyogtatóak számomra.

Azonban újra és újra megtapasztalom, a Lélek ereje csak akkor működik bennem, ha folyamatosan vállalom az Ő kihívását, ha nem lanyhulok keresni a vele való párbeszédet, ha teret adok az Ő működésének, mert Ő felszabadít arra, hogy kilépjek a lelki és testi „komfortzónámból.” Megadja az erőt ahhoz, hogy gyakorolni tudjam a mások iránti nagylelkűséget, higgyek az újrakezdés lehetőségében, megadja a fáradhatatlanság akarását az Isten és emberek dolgait illetően.

A Szentlélek üzen, ha nyitott füllel és szívvel akarom hallani, érzékelni őt. Üzenete sokféle „csomagolásban” érkezhet hozzám. Legutóbb, amikor kezembe kerültek egyik rendtársam leírt szavai, szólt hozzám a Lélek, állított meg, és pezsdítette fel a szívemet. Szerzetestársam arról vallott, milyen lelkülettel igyekezett végezni szolgálatát – a világ legkülönbözőbb pontjain: „Menj úgy, mintha te akarnál tanulni azoktól, akik között élsz majd!  És valóban légy jelen közöttük!”

A fenti vallomástöredék a különböző lelki irodalmakban számtalanszor olvasott iránymutatásféle? Igen. Gyakran megfogalmazott tanács, amely eddig elkerülte a figyelmemet? Igen. Hétköznapian egyszerű, természetesnek vélt koncepció? Nem! Kőkemény, az emberi lelket folyamatos figyelemmel felruházó, az akaratot megdolgoztató törekvés: úgy akarok találkozni felebarátommal, hogy tanulni vágyok tőle, és ezzel elismerem, hogy van tanulnivalóm. Az „én mindent jobban tudok” biztonságát feladó mentalitás bátorsága ez, amely felszabadíthat a felebarátom valódi megbecsülésére, személye iránti tiszteletre, az őszinte bizalomra. S közben ráébredek arra is, hogy ezzel egy cseppet sem leszek értéktelenebb, „silányabb”.

Itt és most ezt küldte, küldi nekem a Lélek.

 i.m.a.



2021. 04. 17.

A Lélek segít felülemelkedni a bezárkózáson

 „Az egyház természete, ami nem holmi fellegvár, hanem sokkal inkább sátor, mely képes kitárulni és mindenkit befogadni. Az egyház akkor marad egyház, ha kilép önmagából, mindig zarándokúton van, és egyre tágul, hogy mindenki beléphessen. Egyszóval a nyitott kapuk egyháza…A Lélek segít felülemelkedni a bezárkózáson, a feszültségeken; ő munkálkodik a szívekben, hogy az igazságban és a jóságban elérjék az egységet. A Lélek jelenléte adja meg a szinodalitást [közös előrehaladást], ami nem beszélőszoba, vagy parlament. Minden keresztény, de főként a püspökök és a papok érezzék át a szeretetközösség felelősségét, és törekedjenek megélni a párbeszédet, a meghallgatást és a találkozást.”

Ferenc pápa






2021. 04. 14.

Ne hagyd magára testvéredet!

„Amikor hitünk üres szavakra redukálódik, nem törődve mások életével és szükségleteivel, hitvallásunk aligha van összhangban a való élettel…Jézus kritikája azok iránt, akik ’beszélnek, de nem cselekszenek,’ mindig és mindenki számára hasznos, mivel egyikünk sincs védve az álszentség súlyos gonoszságától, ami megakadályozza, hogy az egyetlen Atya gyermekeként növekedjünk, mint olyanok, akik egyetemes testvériség megélésére kaptak meghívást…Egy társadalom annál inkább emberi, minél inkább hatékonyan törődik a testvéri szeretet jegyében az esendő és szenvedő tagjaival. Törekedjünk e cél elérésére, hogy senki ne érezze magát egyedül, kirekesztve vagy magára hagyva.”

Ferenc pápa





Te őrizz engem, Szentlélek!

Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten,    hogy ami szent, azt akarjam. Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten,    hogy ami szent, mindig azt t...