2021. 01. 23.

A történelmi emlékezetről

 

Thuróczy János: Chronica Hungarorum

    563 évvel ezelőtt, január 24-én, került sor egy hazánk történelme szempontjából jelentős eseményre: a tizenöt éves Hunyadi Mátyás királlyá választására. A befagyott Duna jegén a köznemesek és polgárok voltak azok, akik az előkelők döntését megelőzve lelkesen királlyá választották a távol lévő Hunyadi fiút, – legalábbis a történelmi emlékezet így meséli el ezt az eseményt. A valóság azonban az, hogy nem a Duna jegén történt Mátyás megválasztása, hanem a budai várban tanácskozó bárók és főpapok (a rendek) választották meg, s a spontán lelkesedést igencsak elősegítette Szilágyi Mihály serege, mely miheztartás végett a helyszínre érkezett. Nem ez az egyetlen toposz Mátyás királyunk személye körül. A legismertebb talán az álruhában a nép közé lopódzó, igazságot osztó király képe, aki ezen útjai során a szegényeket megvédte elnyomóiktól, s egy igazságos, jobb életre segítette őket. Valóban volt a nép között álruhában járó királyunk, legalábbis Antonio Bonfini, a humanista történetíró említi egyik uralkodónkról, hogy „gyakran álöltözetben, mint valami ravaszdi kém, végiglátogatta a tanyákat és községeket, hogy kifürkéssze a köztisztviselők és hivatalnokok erkölcseit, visszaéléseiket a nép panaszaiból megtudja, és azt mondják, a jóságos fejedelem azért cselekedett így, hogy ne csak a főrangúak, hanem a köznép gondját is viselni lássék. Mi több, álruhában sokszor a király magatartása iránt is érdeklődött, és az együgyűek feleletei alapján olykor önmagát is meg-megzabolázta.” Ám mindezt az egy évszázaddal korábban uralkodó I. (Nagy) Lajos királyról írja. Ha Mátyás is ezt tette volna, arról biztosan tudott volna a kortárs történetíró. Mátyás azonban nem I. Lajosról vett példát, hanem inkább Luxemburgi Zsigmondról, s elsősorban a német-római császári cím megszerzéséért küzdött, nem pedig az egyszerű nép sérelmeinek megtorlásáért. 

Missale Romanum címlapja - Bruxelles

Érdekes, hogy Hunyadi Mátyás alakja nem nyugat-európai politikájáról, vagy a törökkel vívott eredményes küzdelmeiről maradt meg az utókor emlékezetében. Mátyás sikeresen vívta meg Bécs várát, s elfoglalta a várost, melyet még a töröknek sem sikerült bevennie, mégsem emiatt emlegeti gyakran az utókor. 

Uralkodása emlékezetes lehetne továbbá a pénzügyi reformokról, melyek olyan változásokat idéztek elő, amilyenre legutóbb csak száz (I. Károly uralkodása alatt) vagy kétszáz (II. András királysága idején) évvel korábban került sor. 

Azonban Mátyást nem Bécs-foglalónak, törökverőnek vagy kincstár-telítőnek hívja az utókor, hanem igazságosnak – akkor is, ha a kortársai egyáltalán nem így vélekedtek róla. A török pusztítás árnyékában egy olyan uralkodó képe maradt meg, aki a gazdagok által elnyomottakat védte, aki igazságot szolgáltatott a szegényeknek uraikkal szemben.

    Ahogy Mátyás, úgy a mi tetteink is többnyire a jövendő események fényében kerülnek elbírálására és nyerik el igazi értelmüket. Ez lehet nagyon vigasztaló vagy igen aggasztó gondolat. S hogy mi a maradandó és mi a veszendő, az nagymértékben annak az utókornak a döntésén múlik, mely a mi tetteink alapján formálódik.

A képek forrása: OSZK és corvina.hu

e.m.r.


2021. 01. 18.

Kik is a Boldogasszony Iskolanővérek 3. rész (Nevelés a 21. században)

Írásunk első két részében - igen vázlatosan - azt próbáltuk körbejárni, milyen lényeges elemekből rajzolódik ki az SSND alapítójának nevelésről alkotott koncepciója.

Az iskolanővéri nevelést illetően napjaink fő kérdése számunkra, hogyan tudjuk megragadni és a gyakorlatba átültetni Terézia anya nevelésre vonatkozó álmának lényegét itt és most. Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy az iskolanővéri nevelésnek vannak sarokpontjai:

1. Mint pedagógusok Isten ember iránti szeretetének közvetítői vagyunk – ez a küldetés nevelésünk kiindulópontja. 

2. Az iskolanővéri nevelés két, egyenrangú és egymásba fonódó összetevőből áll: a tudás (az oktatási anyag) színvonalas átadásából és az emberi szív és lélek "fejlesztéséből." Ez a korántsem egyszerű nevelői feladat a 21. században sem veszítette el aktualitását. A tudományok fejlődésével többet tudunk világunkról és magunkról, mint valaha, azonban az emberi tudás gyarapodása nem növelte az emberi bölcsesség mértékét. Amennyiben pedagógiai tevékenységünk csupán a szaktudás átadására szorítkozik, nem készítjük fel tanítványainkat korunk komplex problémáinak megértésére és a gondok keresztény módon történő megoldására.

3. Nekünk, nevelőknek kötelességünk példát mutatnunk arra, képesek vagyunk bátran szembesülni korunk zűrzavarával és súlyos gondjaival. Személyes példát kell nyújtanunk arra, keresztény hitünk miként alakítja gondolkodásunkat, látásmódunkat, a kihívásokra adott válaszainkat, megoldásainkat.

4. A nevelés számunkra olyan kreatív folyamat, melybe azért hívunk meg másokat, hogy korunk változó folyamataiban is képessé váljanak felfedezni Istenünk szívét, és ezáltal értelemmel bíró életet tudjanak élni, bátran vállalkozzanak egy jobb társadalom építésére. A nevelés folyamata bennünket, nevelőket is gazdagít.

5. Azzal a hittel nevelünk, hogy minden emberben, mint Isten által alkotott teremtményben, rejlik érték, tehetség, lehetőség, amely kibontható és gyarapítható.

6. Az iskolanővéri nevelést kapcsolatokban gazdag folyamatként kell megélnünk, melyben engedjük, hogy találkozzék tanítványaink személyes szabadsága és az embertársakért és társadalmunkért érzett felelőssége, az egyediség érzése és annak tudata, hogy egy olyan globális közösség tagjai vagyunk, akiknek véleménye, életmódja közvetlen hatással van a közösség többi tagjának látásmódjára, életvitelére.

i.m.a.

Mindhárom, az iskolanővéri nevelésről szóló írásunkat illusztráló alkotás az SSND alapítóját ábrázolja.





2021. 01. 13.

A válság kellős közepén Jézus nem panaszkodik

 Január 13-án Ferenc pápa a dicsérő ima szépségeiről beszélt.

Jézus a csalódás és nehézség pillanataiban is az Atya Fiának érzi magát, és így dicsőíti őt: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad” (Mt 11,25).

Mindig vannak az életnek sötét pillanatai, lelki éjszakái. A válság kellős közepén, amikor sötétség tölti el sok ember lelkét, nem ujjongunk. Jézus azonban a válságban nem panaszkodik, hanem áldja és dicséri az Atyát. Vajon miért? Mert Jézus tudja és érzi, hogy Atyja a világmindenség Ura: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” (Mt 11,25).

Jézus azért is magasztalja az Atyát, mert ő a kicsinyeket szereti. A tudósok és a bölcsek gyanakvóak és elzárkóznak, számítgatnak. A kicsinyek viszont megnyílnak és befogadják az üzenetet. Ez csak az Atya akarata lehet, és Jézus örvend emiatt. Mi is örvendjünk, és dicsérjük az Urat, mert az egyszerű és alázatos emberek befogadják az evangéliumot!

A világ jövőjében és az egyház reményében mindig ott vannak a kicsinyek. Azok, akik nem tartják jobbnak magukat másoknál, akik tisztában vannak önnön korlátaikkal, bűneikkel; akik nem akarnak uralkodni másokon, és akik az Istenben testvéreknek ismerik el egymást.

Kinek van szüksége a dicséretre? Nekünk vagy Istennek?

A dicséret olyan, mint amikor tiszta oxigént szívunk be: megtisztítja lelkünket, segít, hogy messzire lássunk, és ne ejtsen foglyul a nehézség.

A dicséret mindig megtisztít. A jó és a rossz sorsban egyaránt lehet dicsérni az Urat, mert Isten hűséges barát. Ez a dicséret alapja: Isten a hű barátunk, aki mindig szeret minket. Mindig mellettünk áll, vár minket. Találjuk meg a bátorságot a nehéz pillanatainkban, hogy kimondjuk: „Áldott vagy te, ó, Uram!”

Forrás: Vatican News



Intézményessé és hivatalossá vált a nők oltár körüli szolgálata

 Ferenc pápa „Spiritus Domini – az Úr Lelke” címmel apostoli levelet tett közzé Motu Proprio ("saját kezdeményezésből") formájában, mely megváltoztatja az Egyházi Törvénykönyv 230. paragrafusa első pontját és ezáltal intézményessé teszi azt, ami a gyakorlatban már egyébként is történik: a világi nők hozzájuthatnak az Ige és az Oltár szolgálatához. A nők a liturgikus szertartások során a gyakorlatban már felolvashatják Isten szavát, ministrálhatnak, áldoztathatnak. Valójában eddig mindez érvényes intézményi felhatalmazás nélkül történt.

Forrás: Vatican News



Nem mindegy, kivel töltöd az időd!

 Amikor a félelem hullámai már szinte elborítják bárkádat, Jézus, aki látja küszködésedet, felfedi jelenlétét. Beszáll, és elcsendesedik a vihar. Ne félj!

Amikor megtérsz, meglátod a díszletek mögött a lényeget, Istent az emberben, a körülményekben és az Egyházban is. Megszületik a remény!

Amikor körülvesz a sötétség, szükségünk van a világosságodra és a bajban a te hűséges szeretetedre. Köszönjük, Urunk!

Meglátszik rajtunk, amikor Jézussal voltunk, és az is, mennyi ideig voltunk vele.

Forrás: Laci atya fb-oldala

ny.m.f.




2021. 01. 11.

Kik is a Boldogasszony Iskolanővérek? 2. rész

 

Az iskolanővérek alapítója mindannyiunkat arra hív és küld, hogy kaotikus, megtört, elbizonytalanodó világunkban hittel, reménnyel és nagy bátorsággal építsük a jövőt a nevelés által.

Higgyünk abban, hogy nekünk, pedagógusoknak lehetőségünk van igazságosabb, emberközpontú jövőt építeni a gyermekek és fiatalok alakítása révén. „Mi lesz ebből? Egyedül Isten tudja. Az a gondolat a vigaszunk, hogy gondviselése őrködik fölöttünk,…” (Az alapító 1868-ban írt leveléből) 

Reméljünk abban, hogy az általunk elvetett mag – akkor, amikor Isten jónak látja – kicsírázik és szárba szökken. „Nem adjuk fel a reményt!” (Az alapító 1850-ben írt leveléből) 

Legyünk olyan bátor nevelők, akik a keresztény értékek és hagyományok iránti hűségben, hitelesen, kreatívan, kiüresedett sémák elvetésével, együttműködő közösségben, a család, egyház és a magyar nemzet iránt elkötelezett új generációt akarnak nevelni. „Az Ő [Isten] ügyéről van szó. Ebből merítsen bátorságot… arra kell törekednünk, hogy ami a bensőt illeti, mindenkor szabadok maradjunk…” (Az alapító 1850-ben írt leveléből)

Maria Theresia von Jesu Gerhardinger kiemelten fontosnak tartotta a NEVELÉS elsődlegességét a világnézetileg semleges oktatással szemben.

„...vallási nevelés nélkül semmit sem ér az iskola, s az olyan iskola, amely csupán az oktatásra szorítkozik, a meszelt sírhoz hasonlít. Legyen bár díszes a külseje, csak holtak tántorognak elő belőle, amelyek a rothadás mérgező leheletével környezetüket is megfertőzik.” ( Az alapító 1841-ben írt leveléből)

Az iskolanővérek alapítója a nevelői munka hatékonysága érdekében mindenekelőtt fontosnak tartotta a MINŐSÉG megteremtését és őrzését az általa létrehozott intézményekben – függetlenül az intézet típusától, a neveltek és nevelők létszámától, az intézmény földrajzi helyétől, egyéb adottságaitól. „Mi kezdettől fogva minden társadalmi réteg gyermekeit tanítjuk, neveljük." (Az alapító 1855-ben írt leveléből) 

A MINŐSÉG – mint alapvető érték – végigkísérte Boldog Maria Theresia von Jesu Gerhardinger szerzetesi életét, iskolaalapítási és nevelői gyakorlatát.

A minőségteremtés alapja a nevelő példaadása, amely kifejeződik abban, hogy a pedagógus megvallja, illetve nyíltan vállalja keresztény hitét, a keresztény értékek közvetítését tudatosan beépíti nevelői-oktatói munkájába.

A nevelői példamutatás fontos területe a nem katolikus, hanem más keresztény egyházhoz tartozók (kollégák, gyermekek, szülők) felekezeti különbözőségeinek tiszteletben tartása, és ennek kifejezése neveltjei/tanítványai felé is.

A nevelőnek kötelessége kifejezni pedagógiai tevékenysége során Isten, mint teremtő és embertársai, mint testvérei iránti háláját. Tudatosan kell törekednie az életöröm kifejezésére neveltjei/tanítványai körében.

i.m.a.




2021. 01. 08.

Kik is a Boldogasszony Iskolanővérek? 1. rész

A Boldogasszony Iskolanővérek rendjét Boldog Maria Theresia von Jesu Gerhardinger (Boldog Jézusról nevezett Mária Terézia Gerhardinger) alapította 1833-ban, bajor földön.

Kongregációnk nevének közismert rövidítése: SSND (School Sisters of Notre Dame). Napjainkban a világ 30 országában 2,159 iskolanővér szolgálja Isten népét. A rendalapítás óta elhunyt rendtársaink száma 19.711 fő.

Az SSND Magyar Tartományának központja napjainkban Budapesten, Generelátusa (nemzetközi központja) Rómában van.

Szerzetesközösségünk római katolikus tanítórend. Ez azt jelenti, hogy erőforrásainkat és szolgálatunkat a nevelés felé irányítjuk, amely átformál, és mindenkit arra hív, hogy megszüntesse bolygónk országaiban tapasztalható igazságtalanságokat kiváltó okokat. Az élet méltóságára és az egész teremtett világ védelmére nevelünk.

Alapítónk nevelésről alkotott elképzelésének egyik jellemzője a nemzeti határokat, kultúrákat, felekezeti különbözőségeket átlépő nyitottság, amely mai napig alapvetően meghatározza céljainkat, tevékenységi körünket: Olyan élő, nevelői közösségben hordozzuk alapítónk karizmáját, amely a múltból táplálkozik, gazdagodik, és képessé tesz bennünket arra, hogy a jelenben aktívan szolgáljuk Isten népét, és merjünk szembenézni a jövő kihívásaival.

A világ szívében a béke, a remény és a szeretet emberei akarunk lenni.

Jelen világunk örömteli és emberek sokaságát megnyomorító körülményei megkövetelik, hogy őszintén nézzünk szembe korunk kihívásaival. Alapítónk – Istentől kapott kegyelem által – azzal a meggyőződéssel vállalta Isten népének szolgálatát, hogy a nevelés által jobbá tehető a világ.

Feladatunknak tekintjük, hogy segítsünk másokat az értelemmel bíró életmód kialakításában: a keresztény értékek és az evangélium szellemének megismertetésével; a keresztény lelkiismeret, a kritikus gondolkodás és döntéshozatali képesség fejlesztésével; az együttműködés és párbeszéd iránti nyitottságra történő ösztönzéssel; a kollegialitás, a szolidaritás erősítésével; nevelői karizmánk másokat is gazdagító átadásával.

i.m.a.



A történelmi emlékezetről

  Thuróczy János: Chronica Hungarorum      563 évvel ezelőtt, január 24 -én, került sor egy hazánk történelme szempontjából jelentős esemény...